Áttekintés

1. Bevezetés¶

A mesterséges intelligencia (MI) (angolul Artificial Intelligence, AI) a gépek azon képességét jelöli, hogy emberi intelligenciára jellemző képességeket mutassanak be, mint például az érvelés, a tanulás, a tervezés és a kreativitás. Az MI rendszerek lehetővé teszik a technika számára, hogy érzékelje a környezetét – adatokat gyűjtsön érzékelőin (például kameráján) vagy előkészített adathalmazokon keresztül –, feldolgozza azokat, problémákat oldjon meg, és konkrét cél elérésére tervezzen lépéseket.

A modern MI egyik legfontosabb jellemzője a hatalmas mennyiségű képzési adat asszimilációja, amely képessé teszi a rendszert a beszédfelismerésre, a vizuális észlelésre, a komplex döntéshozatalra és akár terabájtnyi adat valós idejű elemzésére is. Bár az alapvető technológia egyes formái több mint ötven éve léteznek, a teljesítmény fejlődése, az adatok exponenciális növekedése és az új algoritmusok az utóbbi években hoztak jelentős áttörést, ezzel az MI a digitális forradalom központi elemévé vált.

A mesterséges intelligencia egyik alapvető képessége, amely elválasztja az egyszerű automatizációtól, hogy képes viselkedésének bizonyos fokú módosítására, a korábbi lépések hatásainak elemzésével és önálló munkával. Ez az adaptív képesség teszi lehetővé a kifinomult, önhibajavító rendszerek létrejöttét. Mivel egy ilyen adaptív rendszer kimenete nem teljesen előre meghatározott, ez a képesség teremti meg a magas kockázatú MI rendszerek szigorú szabályozásának etikai alapját, amely megköveteli a magas szintű emberi felügyeletet és a folyamatos kockázatkezelési rendszerek meglétét.

A „mesterséges intelligencia” kifejezés 1956-ban született a Dartmouth College tudományos konferenciáján. Az egyik alapító atya, Marvin Minsky úgy jellemezte az MI-t, mint „a gépgyártás tudománya olyan dolgokat csinál, amelyek intelligenciát igényelnének, ha az emberek teszik”.