Imperative Mood

1. Bevezetés¶

A szakmai konszenzus szerint a commit tárgysorát felszólító módban, jelen időben kell írni. Ez azt jelenti, hogy az üzenetnek nem azt kell leírnia, amit a fejlesztő csinált ("Hozzáadtam egy gombot"), hanem azt, amit a commit elvégez, ha alkalmazzák ("Gomb hozzáadása"). Ennek technikai oka, hogy maga a Git is ezt a formátumot használja az automatikusan generált üzeneteknél, például a git merge vagy a git revert parancsok esetén.

A felszólító mód használatát egy egyszerű nyelvi teszttel lehet ellenőrizni: az üzenetnek nyelvtanilag helyesen kell kiegészítenie a következő mondatot: „If applied, this commit will...” (Ha alkalmazzák, ez a commit...). Ez a megközelítés kényszeríti a fejlesztőt arra, hogy a változtatás hatására koncentráljon, ne pedig a saját múltbéli cselekedetére.

1.1. Google, Microsoft és Meta¶

A nagy techóriások saját, finomhangolt irányelveket követnek, amelyek gyakran a Conventional Commits kiterjesztései vagy variációi.

• Google (Blockly & Chromium): A Google projektjeiben a típusokat kisbetűvel kell írni, és a leírás hossza szigorúan korlátozott (pl. Blockly esetén 256 karakter a törzsben). A Chromium esetén elvárás a részletes tesztelési jegyzőkönyv szerepeltetése közvetlenül az üzenetben.
• OpenStack: Itt kötelező egy külön „Test Plan” szakasz, amely felsorolja az elvégzett ellenőrzéseket. Emellett speciális tageket használnak, mint például az APIImpact vagy a SecurityImpact, amelyek automatikusan értesítik a releváns szakmai csoportokat.
• Microsoft: Az AI-alapú segédeszközök (Copilot) térnyerésével a Microsoft a kisbetűs kezdést és a maximum két mondatos törzset javasolja, három kereszttel (###) jelölt lábléccel a metadata elkülönítéséhez.