Frissítések kezelése

1. Bevezetés¶

Az air gap rendszer üzemeltetése során a legnagyobb kihívást a szoftverfrissítések és az adatmozgatás jelenti. A biztonsági szakértők szerint a „kényelem a biztonság ellensége”; az air gap rendszerekben minden egyes interakció potenciális fertőzési pont.

2. Manuális frissítési protokollok¶

Mivel az automatikus frissítés nem lehetséges, a rendszergazdáknak manuálisan kell letölteniük a javításokat egy internetre kötött gépen, majd azokat ellenőrzött adathordozón kell átvinniük az izolált rendszerre. Ez a folyamat rendkívül munkaigényes és magában hordozza az emberi hiba kockázatát, például a frissítések elmaradását vagy hibás verziók telepítését. Bruce Schneier azt javasolja, hogy csak a kritikus szoftvereket telepítsük fel, és inkább fogadjuk el a nem frissített rendszer kockázatát, mintsem hogy folyamatosan új végrehajtható kódot vigyünk be az izolált zónába.

3. Az adathordozók kezelése és a Sheep Dip állomások¶

Az adatok be- és kijuttatására használt USB-meghajtók a leggyakoribb támadási vektorok. A kártevők, mint a Ramsay vagy a GoldenDealer, kifejezetten az USB-eseményeket monitorozzák, és automatikusan rátelepülnek a csatlakoztatott eszközökre, hogy átlépjék a légrést.

A védekezés kulcsfontosságú eleme a Sheep Dip állomás. Ez egy olyan dedikált számítógép, amely nem része az air gap hálózatnak, de nem is csatlakozik az internetre a bevizsgálás alatt. Itt több antivírus motorral és heurisztikus elemzővel vizsgálják meg az adathordozókat. Csak a tiszta, ellenőrzött fájlok kerülhetnek tovább az izolált rendszerre. A még magasabb szintű biztonság érdekében javasolt csak egyszer írható optikai adathordozók (CD-R, DVD-R) használata, mivel ezek firmware-szinten nem módosíthatók a célgépen, és a rájuk írt adatmennyiség fizikailag látható a lemez hátoldalán.